Kudarc

A sikereiről bárki szívesen ír, a kudarcairól kevésbé.
A motivációs videók arról szólnak, hogy képzeld el és a tied lehet bármi. Mert te nekimész, megtervezed, megvalósítod és a nap is szebben fog rád sütni. Hogy mozgósítod a benned rejlő fantasztikus potenciált, hogy felfedezed, mire vagy képes, túllépsz önmagad határain és megcsinálod.

A valóság az, hogy a sikerhez rengeteg buktatón keresztül vezet az út. Elterveztük, nem jött össze. Felépítettük, de összedőlt; megragasztottuk, de elengedett a ragasztó. Felmásztunk és leestünk róla. Lefordítottuk és bénák a mondatok;

Vállalkozók lettünk, de bebukjuk, és még adótartozást is csinálunk, vagy akár becsődölt a cégünk. Nem tudjuk visszafizetni a hitelünket/einket, a legyártott prototípushoz képest pocsék a késztermék, vagy jó a termék, de nem bírjuk megfizetni a polcpénzt, ezért a 86. polc alatt van a nagyáruházban, saját boltra meg nem telik. Vagy megütöttük a főnyereményt, bevettek egy nagy projektbe, amelyben fantasztikusan teljesítettünk, de a fővállalkozó mégsem fizet, mi meg téphetjük a hajunkat.

A magánéleti kudarcok: szerettük, de kiderült, hogy szélhámos; megcsalt vagy 10 másik nővel, de mielőtt végleg lelépett volna, a hálószobai ágyon hagyott egy nem európai nyelven, kézzel, ceruzával írt levelet, amellyel, mikor végre lefordíttatjuk, kiderült, hogy úgy kezdődik, hogy

mire ezt lefordítják neked valahol, én már rég ***ban leszek egy másik nővel

…elmentünk kezesnek a legjobb barátunkhoz, aztán tényleg nekünk kell kitörleszteni a kölcsönt; elkezdtünk leszokni a cigiről, de egy hét után káromkodva gyújtunk rá újra. Fogyókúrázunk és sportolni kezdünk, de kifordul a bokánk az esti kocogásnál és a mérleg nyelvét mintha odamágnesezték volna az x kilóhoz, pedig már 3 hete egészséges zöldsalátát eszünk és álmainkban nyúlnak képzeljük magunkat. Elkezdjük az egyetemet és megbukunk statisztikából zsinórban háromszor.

Szülők lettünk, megfogadjuk, hogy mi aztán soha, de soha nem fogjuk nyakonvágni a gyereket és mindent szépen megmagyarázunk neki. Felneveljük a gyereket, aki kamaszkorában megbolondul, lilára/kékre/zöldre festi vagy leborotválja a haját, gót jelmezben jár és mindegyik testnyílásába (vagy ahhoz közeli helyre) piercingeket és/vagy tetoválásokat rakat, amitől úgy néz ki, mint egy madárijesztő, kábítószerezik vagy lopni kezd, és mondjuk éppen otthon kezdi, elemelve a kanapé aljában tárolt fémdobozból az abban gyűjtögetett, családi nyaralásra szánt pénzt. Esetleg egy szép napon  megjelenik egy nagyapja külsejű úriemberrel és kiderült, hogy miközben azt hittük, külföldön tanul, heveny szerelembe esett és már a gyermek is megszületett, de ezt most szeretnék bejelenteni, és különben is holnap lesz az esküvő.

És milyen jó ilyeneket olvasni, mert mindig azt hisszük, hogy mindez kizárólag másokkal történhet meg, de velünk aztán soha.

John Amatt azt mondta, a kaland nem az, amikor egy kötélen lógsz a hegyoldalon, a kaland az, ahogy az életben a nap mint nap felmerülő akadályokhoz viszonyulsz.

 

És az sem mindig egyforma.

 

 

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s