Fordítási Nemzeti Konzultáció

“Figyeljetek, kitaláltunk valami jót és hasznosat.”

Az MFE a magyarországi fordítóirodák szakmai érdekképviseleti szerve volt és szépen csendben kihalt. Az utolsó általuk szervezett fordítói konferenciára ugyan beszedték a belépőjegyek árát, de a rendezvényt végül soha nem tartották meg: hoppon maradtak a résztvevők. Sokszor mondtuk: az egész szakmának VISSZA szeretnénk adni valamit. Elsősorban tisztességes béreket, díjazásokat. Nem 8 forintos fordítópiaci megállapodást. Nyílt és átlátható árazást, tisztességes fizetési határidőket, hogy a fordító élete ugyanolyan tervezhető legyen.
Az egyik probléma az iparágukkal az, hogy EGYMÁSRÓL nagyon keveset tudunk, az iparágunk pedig, mint olyan, piszokul nem érdekel senkit, a szolgáltatásaink színvonala annál inkább. Magyarul helyesírni nem/sem tudó fordítók, botcsinálta lektorok, sokszor átláthatatlan értékelési kritériumok, trükköző megrendelőink, beleértve a kisebb-nagyobb irodákat (tisztelet a kivételnek); fel- és kihasználóink. Egy hónapos, 5 hónapos, vagy akár egy éves ki nem fizetett számláink. Hogy mást ne mondjunk, lassan és biztosan kilóg az alfelünk a gatyából, miközben a piaci torta legnagyobb irodáit tömörítő Proford, amelyik egészen büszkén immár az EUATC-ben is képviseli a magyar fordítóirodákat, miközben gyakorlatilag szépen csendben újraszeleteli a piaci tortát, fizetett hirdetésben akarja megetetni a többiekkel, hogy még azt sem tudjuk pontosan, mekkora voltaképpen ez a piac. Dehogynem, gyerekek, ne nézzetek már minket teljesen hülyének. Szeretnétek ezen változtatni?
Én is.
Szeretném, ha az MFE vagyonával valaki elszámolna és visszafizetné a konferencia díját mindazoknak, akiket illet, azt a sok pici, azt hiszem, fejenként 13 ezer forintokat.
Jó lenne tisztázni, hogy hogyan lett a kizárólag nagy irodákat tömörítő Proford az MFE jogutódja, amelynek anno dacumál minden magyar fordítóiroda a tagja lehetett, Piripócstól Biharkeresztesig, és hogy ugyan ki szavazta meg azt, hogy az EUATC-ben az a Proford üljön be az MFE helyére, amelyik 2012 őszén 11 irodával eldöntötte, hogy mindenki más, aki nem felel meg az általuk felállított kritériumkövetelményeknek, az 1. nem professzionális; 2. csóró; 3. hülye.
Mondjuk már ki, hogy a Proford tizen-akárhány tagja – bár kissé megkésve – tökéletes rendszerváltást hajtott végre a fordítási belpiacon: nekik diplomati-, a többieknek meg kus(s).

Ezt persze biztosan szebben is meg lehetne fogalmazni, csakhogy a Proford csakúgy nem a magyar fordítási piac, mint ahogy Orbán Viktor nem Magyarország.

Az országnak működő kórházak kellenének a stadionok helyett, a fordítóknak meg szocialista időket idéző, raffolt selyemmel bevont asztal mögül észt osztogató, MacBook Air-rel villogó fordítástechnikai guruk helyett arra lenne szükségük, hogy ha bajban vannak, legyen kihez fordulni. mert ezt hívják szakmai érdekképviseletnek. Mondjuk képvisel a Proford is érdekeket: legfőképpen a saját, jól felfogott érdekét, azt biztosan.
Konkrétabban is tudok fogalmazni: mit lehetne tenni annak érdekében, hogy mondjuk, a napkori Kiss Arankának is lehessen memoQ-ja, neadjisten, részletfizetési konstrukcióban? Mi lenne, ha létrehoznánk egy cserealap-platformot, ahol lehetne könyveket, számítógép-alkatrészt, horribile dictu, TM-eket adni-venni?

Egyszer arra is vállalkozhatna végre valaki, hogy a piac céges kínálati oldalának, vagyis a fordítóirodák helyzetének felmérése helyett végre egy nyilvános és tisztességes szakfordítói listát állítson össze, mert akkor nem kellene körbetelefonálni Jánost meg a várost este hatkor egy portugál fordítás miatt, ugyanis a fordítók telefonszámai szájhagyomány útján terjednek.

Schaffler György kb. ötmilliószor mondta el minden fórumon, hogy “ez azért nem jön létre, mert a piaci szereplőknek nem fűződik hozzá gazdasági érdeke” (remélem, sikerült pontosan idéznem).

“Átfogó felmérést készítettünk, így most arra invitálunk minden fordítóirodát, hogy töltse ki a kérdőívünket.”

Minek? Kinek? Miért?
Kinek szolgálja az az érdekeit, hogy egy nem ill. nem csak Proford-tagok adatszolgáltatásán alapuló, olyan elemzés készüljön (ki készíti, tudni sem lehet), melynek eredményeit (az adatokat és némi (?) elemzést) majd a Proford őszi konferenciáján teszik közzé? Ez kinek az érdekét szolgálja a Proford-tagok saját érdekein kívül? A nemprofesszionálisnak nyilvánított plebs irodák, beleértve Mari néni egyszemélyes kulipintyóját és azt a 100-akárhány milliós irodát is, aki miatt éppen most van csődbe menőben egy nála kisebb, mert majdnem egymillióval tartozik neki (maga az iroda tulajdonosa mondta el nekem, miután egy nagyjából 130 ezres tartozás miatt érdeklődve felhívtam, hogy ugyan miért nem sikerült a kollégámat kifizetnie csekély egy éve…), hogy plebs mondjon el mindent magáról azért, hogy azt majd azon a TBD17-en publikálják, amire belépőjegyet kell venni?

“Minél több fordításszolgáltató tölti ki a kérdőívet, annál pontosabb képet kaphatunk. Ezért arra kérünk benneteket, hogy ha fordítóiroda vagytok, töltsétek ki, ha nem, segítsetek terjeszteni.”

“a válaszadók közt belépőket sorsolunk ki az őszi konferenciára.”

Jaja, egy újabb Nemzeti Konzultáció, szegény Fáber tanár úr megint mondhat egy nyitóbeszédet. És lesz espelles nyalóka is, bekaphatjuk.

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s